Rendhagyó kiruccanás veszi kezdetét, velem utazik a lányom, Cili. Mikor megkaptam ezt a munkát, meséltem róla, hogy bár heti rendszerességgel egy-két napot távol leszek, cserébe rengeteg izgalmas szállodát kipróbálhatok, ahova egyszer majd ő is velem jöhet. Megesett a nagy eset. Noha nem könnyítette meg a dolgom, igencsak színesítette e két napot a jelenléte és közös, maradandó élménnyé vált, amit azóta is emlegetünk.

Korán útnak eredtünk, az autóban mesét hallgattunk, amolyan „szelídült” állapotban közeledtünk úti célunk felé.  Eger ismerős terep nekünk, édesapám félig ott él, Ő a bábszínház igazgatója, így Cilivel sokadjára tettük meg az utat, és felelevenítettük egri élményeinket. Mikor begördültünk a Hotel Eger és Park**** elé, barátsággal fogadtak a kollégák, és hamar elfoglaltuk immáron közös szobánkat, ahol elkezdtem készülni. Lett egy „szakreferensem”, így a  ruhák és sminkek tengerében végre nem vesztem el, komoly segítséget kaptam a döntésben, mit hogyan válasszak e jeles alkalomra. Aztán elindultunk helyszínt vadászni a konfokhoz, avval az ígérettel, ha Cili szépen beidomul a forgatás hangulatába, és sikerül időben végeznünk, beirányozzuk a wellnesst. Ebben az igazán családbarát szállodában nem is volt kérdés, hogy ez a program izgalmas kalandnak ígérkezik. S bár hosszadalmas munkának néztünk elébe, később beteljesedhetett a várt program is, számomra rendhagyó módon, most magam is valóban „tesztelhettem”.

Kellemes hely, tiszta medencék, fantáziadús kialakítások, nem lehetett megunni. A szobánkhoz tartozó, számomra már megszokott kártyás beléptető rendszer pedig új értelmet nyert, milliószor nyitogattunk, csukogattunk, ez lett a legizgalmasabb játék. A másnapi korán kelés is könnyebben ment avval a tudattal, hogy vár ránk a reggeli varázslat. A millió lehetőség, a szedegetés, a kinyomós kakaó, a rengetek finomság kóstolgatása, és a közös asztal a stábbal, akik között Cili egy nap elteltével már barátsággal mozgott.

Tova is lendültünk, várt minket Erdőbényén a Magita Hotel. Ennek a szálláshelynek a környezete más volt, falusias, dimbes-dombos, csendes, meseszerű. Fa szerkezetű lépcsőház, gangos bejáratos, muskátlis, olyan kellemes, megnyugtató. Itt a lányomat engedtem szabadabban kószálni, belátható volt a tér, és családias a hangulat, nem féltettem. Ő is igényelte már kicsit ezt, így nem jött velem mindenhova, elfoglalta magát a látvánnyal.

Itt sajnos nem maradt idő elmerülni a hely adta lehetőségek között, mert estére vissza kellett érnünk Budapestre. Utólag bánom, mert jó lett volna ott megnézni a naplementét, és ébredni a madarakkal, kiülni egy kávéval és hallgatni a csendet. Olyan elmerengős, feltöltődős ez az Erdőbénye, visszatérnék.

A gyerekek elfogultak. És az az öröm, hogy együtt voltunk a munkában is, és részese lehetett valami olyasminek, amit eddig csak a képzeletében élt meg, végtelen hálássá, boldoggá tette őt. Tulajdonképpen végig csak az ő örömét figyeltem, és rájöttem, hogy egy ilyen helyzetben nincs is olyan, hogy rossz, vagy kevésbé tetszetős. Nincs ronda szőnyeg, ízetlen étel, hangulattalan folyosó. Nincs rossz idő, mogorva pincér, puha matrac. Nincs kényelmetlen párna, kicsi fürdőszoba, pók a sarokban.

„Nincs. Semmi. Baj.”

S persze ezeket a negatív példákat, csak tréfából írtam, hiszen mi igényes helyeken forgatunk. De belegondoltam, hogy a gyerekeknek igazából mennyire más van a fókuszában, hogy milyen elfogulatlanok tudnak lenni a felnőttekhez képest az élményért cserébe.

Mert a gyerekek szemében minden megszépül, pusztán azért mert örülnek, hogy együtt kalandozhatunk ismeretlen utakon.

Ti meg ne felejtsetek el szavazni arra szállodára amelyik a legjobban tetszett nektek a www.facebook.com/azevhotele oldalon, amivel nyerhettek egy-egy wellness hétvégét. Vasárnap pedig folytatódik a műsor. Maradunk az északkelet-magyarországi régióban, ahol a Thermál Park Egerszalók****  és Villa Cuvée kerül bemutatásra. Természetesen írok majd ezekről is.