Május végé fele járunk, egy hónapja már, hogy először elindultam egy esős napon, hajnalban. Emlékeztek? Azóta kezdek belejönni, lassan rutinná válnak ezek a reggelek. Egy hónappal ezelőtt azt gondoltam, hogy ekkor már biztosan nem esik majd. Tévedtem. Az eső is útitársammá vált, de sebaj, akkor dalra fel!
Tatához kedves emlékek fűznek, szeretem ezt az útvonalat. Valamikor nagyon régen egy nyári vendégjáték alkalmával segédkeztem egy színházi előadás alkotói folyamatában, amolyan mindenesként. Előfordult, hogy naponta négyszer is megjártam ezt az útvonalat, most eszembe jut ez az időszak az életemből. Az arcok, a helyszín, az elkészült előadás. Azóta sok dolog történt, ketten már nincsenek köztünk abból a társulatból. Mennyit lestem, csodáltam őket, tanultam tőlük, szívtam magamba a tehetségüket, szépségüket, mára emlékek csupán a múltból. Kedves emlékek.
Nosztalgikus hangulatban gördülök be a tatai Kristály Imperial Hotel**** mélygarázsába. Itt már nincs idő tovább merengeni, szaladok felfedezni a szobámat. Minden kellemes, nyugalom van. De jó lehet itt pihenni! Ebben a szállodában a részletekben rejlik a lényeg. Apró kristályalakok köszönnek vissza helyenként finoman, nem harsogva. Ha sétálgatsz az épületben, és van időd nézelődni, kincsekre találsz! Például egy kortárs, miniatúrákat készítő grafikus művész alkotása az étkező bejáratánál, amihez egy nagyítót kötöttek, hogy aprólékosságát, szellemességét minden ízében felfedezhessük. Vagy a kis fűszernövények az étterem polcain, amiről a frissen készített ételre asszociálva, azonnal megéhezünk. Kreatív emberek ötletes munkája, dolgos keze érződik itt minden tárgyban és dologban. Ezúttal volt szerencsém bepillantást nyerni a konyha rejtelmeibe, mert a szálloda séfje ezt nagyvonalúan lehetővé tette nekem. Két órát is elidőztem ott annyira érdekes és új volt minden számomra. El is lestem pár praktikát a “nagyoktól”! Tartalmas nap volt, jó élményekkel tértem nyugovóra.
Következő állomásunk a győri Hotel Capitulum**** volt, ahová reggeli és egy kis “konfolás” után átautóztunk. Egy kisebb csoda is történt, kisütött a nap! És ettől az egész stábnak virágos jókedve lett, mintha valami hatalmas és kilátástalan nyomás alól szabadultunk volna hirtelen, felcsillant a remény a nyárra! A szobám is szépen ragyogott, átjárta a fény. Természetesen azért vetek én is pár pillantást az ízléses berendezésre, szippantok a levegőbe, jó illat van, minden oké. Lehet, hogy az évad végére szagszakreferens leszek. Nagyon sokat meg lehet tudni (ki lehet szagolni) egy helyről, pusztán az illatok alapján. De ez majd egy következő blog témája lesz, addig még gyűjtenem kell az illatmintákat...
Most sietek, az igazgató és egyben tulajdonos úrral van randevúm a hallban, és nem várathatom. Siet, elfoglalt, érzem, hogy máshol lenne most dolga, de ezt nem érezteti velem, kellemesen elcsevegünk az élet dolgairól. Olyan jó nekem. Annyi izgalmas élettel, kalandos életúttal találkozom, és bepillantást nyerhetek számomra eddig teljesen ismeretlen és idegen területeken dolgozó emberek életébe.
A színház egy zárt közeg. Egymás dolgait talán jobban is ismerjük az átlagnál, de hihetetlen, hogy mennyire keveset találkozunk más hivatást űző emberek életével. Az érdeklődés, a kíváncsiság megvan nagyon is, de alkalom a találkozásra ritka. Erre jó a képzelőerő. Én most sok új tapasztalatot gyűjthetek, és élek a lehetőséggel.
Kérdezek, kérdezek, kérdezek...
Láttátok ezt az adást? Ti melyik hotelre szavaznátok? Ha nem, visszanézhetitek az RTL Most-on . Nehéz dönteni, mert mindenhol más az érték, de válasszatok mert akkor lehet, hogy az egyikbe ti is elmehettek!
Én mindkét helyre boldogan visszatérnék!
