Bükre kivételesen a kora esti naplementében indulok, de ez nem jelenti azt, hogy odaérve már csak az alvás vár. Mozgalmas ez a hét, sűrű időbeosztás kell, hogy a kevesebb rendelkezésre álló idő alatt is teljesíteni lehessen a feladatot. Este kilenckor megérkeztem, tízkor még kamera elé álltam minden kollégám nagy örömére! (Ha-ha).

Ez egy nehéz nap volt, de a végére érve, ismét a megmagyarázhatatlan „bugyorból” indokolatlan energiák szabadultak fel, így egyedül ténferegvén a Hotel Piroska**** folyosóin, inkább a konditerem felé vettem az irányt. Na persze, nem bírtam sokáig...

A Hotelről sok érdekeset tudok mesélni. Például, hogy a tulajdonos egy bő nadrágos jógamester, aki a szállodája csodaszép levendulakertjében reggelente jógaórákat tart a vendégeinek. Aztán, hogy ezen állomásunkon kezdtek el csicseregni a madarak, hogy itt indult el a remény, hogy lesz nyár, és hogy az épület berendezését tekintve, erősen dominál a piros szín. Hiába, a név kötelez!

Reggeli után gyorsan felkészültem az interjúra, amit a szálloda igazgatójával készítettem, a már korábban említett levendulakertben. Dicsértem a növényeket őrülten, hiszen valóban pompás volt minden egyes szeglete ennek a kis területnek! Ő pedig mesélt az életéről, hogy a legfontosabb számára a vendég-emlék, és hogy lehetőség szerint a többséggel kialakíthasson egy-egy apró személyes pillanatot, amire jóérzéssel lehet visszaemlékezni. Belegondolok ebbe, és azt hiszem igen, ez valóban kulcsfontosságú tényező. Annyi kis villanásra emlékezünk, olyan sok minden megmarad az agyunkban! Mennyivel jobb, ha arra törekszünk, hogy ezek a villanások pozitívak legyenek, hogy inkább valami örömtelit adjunk. Megint tanultam valamit, és ezzel az újabb csomaggal indulok is tovább a sümegi Hotel Kapitány Wellness****superior felfedezésére.

Ez most az eső alkalom, hogy ilyen nagyobb szállodában fordulok meg a műsor kapcsán. Meg is vagyok illetődve hirtelen. Rengeteg ember, hatalmas jövés-menés, evőeszköz csörömpölés, irgalmatlan élet járja át az épület minden szegletét. Kívül-belül medencék, különböző helyiségek, és mindezek tetejében, tekintélyt parancsolón, mint uralkodó a népe közt áll rendíthetetlenül a Sümegi Vár. Állok, nézem ezt a nyüzsgő díszletet, a korabeli jelmezben szaladgáló személyzetet, és azt érzem, itt varázsolnak. Ha nem is nyulat cilinderből, de az idelátogató gyerekeket biztosan elkápráztatja ez a sok érdekesség, kort idéző elem. Kár, hogy én már felnőttem, most, ha lehetne, visszamennék az időben egy kicsit.

Később találkozom az igazgatónővel. Láttam Évát a megelőző napon szaladni jobbra-balra, nem ráérni, aggodalommal az arcán intézkedni. Gondoltam is magamban, nehéz lesz majd elcsípni őt, pláne megismerni, kicsit közel kerülni hozzá.  Az élet nagy tévedései így kezdődnek, hogy elsőre ítélünk. 

Éva sok mindent elmesélt. Sorsa fájdalmasan alakult, de minden veszteségén túl azt látom rajta, hogy neki és családjának ez a szálloda az élete, hogy végtelen szeretettel és összefogással kormányozzák ezt a hajót. A végeredmény pedig: a közös, családi összetartozásban megtermett munkájuk megérdemelt gyümölcse. Ez az utolsó mondat olyan szentimentálisra sikeredett, hogy háromszor kitöröltem. De nem tudom megfogalmazni pontosabban, és arra jutottam, most az egyszer vállalom. Értük.

Számtalan szálloda mellett hajtunk el így vagy úgy az életünk során. Sokszor észre sem vesszük, de van, hogy rápillantunk, átfut az agyunkon, belül milyen lehet? És ha belépünk, azon belül milyen? Mit rejt a sok kis egyforma ajtó? És mi/ki áll a „díszlet” mögött? Emberek, sorsok, titkok.

Nyitogassatok ajtót ti is, szavazzatok most is és nyerjetek történetet, élményt! Mindenhol van, és mind érdekes! Én már tudom...