- május 6. hétfő
Reggel 05.30.perc van. Indulok, megkezdem az új munkám, hiszen én Lettem AZ ÉV HOTELE című műsor új háziasszonya. Nagyon izgatott vagyok, tele gondolatokkal, kérdésekkel. Milyen lesz, hogyan kell elképzelni, hova tartok egyáltalán? És az eső csak esik… Szép lassan elindul a jóérzés. Hasítok a kocsimmal, saját megszokott világomban, megyek valami ismeretlen felé. Változatos és kiszámíthatatlan új feladat, kihívás de egyben szabadság is.
Megérkezem az első igazi tesztelős adás, (Ezt az adást most láthattátok vasárnap az RTL Klubon és vissza is nézhetitek az RTL Most!-on (link:https://www.rtlmost.hu/az-ev-hotele-p_8751)) első helyszínére. Különálló kis sziget a város szélén. Hangulatos, csendes. Titkon remélem, hogy a munkatársaimba botlok majd bele elsőnek, és igen. Kapom is a szobát, az első instrukciókat, öltözés, smink, haj. Van egy órám. Közben már a fejemben folyamatosan ismétlődik a szöveg, amit nemsokára élesben kell elmondani, izgulok.
Első gondolatom a szobámba érve az volt, hogy milyen más állapot, mikor az ember egy hotelbe érkezve, nem pihenésképpen zárja magára az ajtót. Most lehet, hogy inkább bebújnék a frissen vetett ágyba, és nem csinálnék semmit. Persze a kísértésen hamar túllendülök. Mire elkészültem, a szobám turkálóvá vált a szanaszét dobált ruhák, sminkek átvették a hatalmat. De ez így lesz, jobb megszokni, a tempó feszített, és dolgozni jöttünk.
Kopognak... „Zsanna, gyere!” Nagy levegő...megyek!
Így indítottam. Jó visszagondolni, nemrég történt. Azóta percről-percre jobb és élvezetesebb az egész, mert nincs idő gondolkodni, hiszen minden pillanatban ott kell lenni, ismerkedni, megkóstolni, kipróbálni, beleszagolni, de ez egyáltalán nem nehéz. Mindenki kedves, igyekszik a másik munkáját segíteni, kezére dolgozni, türelemmel és barátsággal viseltetni egymás iránt. Már éreztem az elején, hogy jó ez a banda, és jó lesz közéjük tartozni, ebben azóta sem csalódtam. A nap hamar eltelt, hulla fáradtan eldőltem, első napom pipa. Jó érzés volt. Olyan hatalmas katasztrófa nem is történt. Na hát persze van még mit tanulni, de ez jó kihívás.
Másnap pár felvétel után továbbléptünk az új helyszínünkre. Fura, hogy az ember mire megszokja, már tova is lendül és mindenhol kinyílik egy új világ. Minden helyben van valami különleges, egyedi, ami emlékezetessé teszi valamiért. Jesszusom! Negyven hotel lesz a fejemben, mire letelik az évad?
Leírnám az eddigieket, a legelső adásom legemlékezetesebb pillanatait de olyan nehéz. Mit emeljek ki? Szentesen az Open Hotelben (link:http://www.openhotel.hu/)a szép falakat, a gusztusos képeket a falon, a finom helyi pörkölésű kávét.
Ruzsán a Homoki Lodge-Glamping Groundban (link:http://homokilodge.com/hu/) a színeket, a fehérséget, a zöldet, az illatokat, a napot, ami kisütött végre. Két szuper hely, és azon gondolkodom mennyire nehéz lehet nektek nézőknek kiválasztani, hogy a két hotel közül kinek adjátok egyetlen egy szavazatotokat a Facebookon, de szavazzatok (link: https://www.facebook.com/azevhotele/)!
Úgy emlékszem vissza az első adás utolsó pillanataira, hogy mire a forgatás végéhez érkeztünk a nap már lemenőben volt. Amikor valami nehéz dolgon vagyok túl amire készültem és amit félelmekkel vegyes izgalommal vártam, érkezik egy hatalmas megkönnyebbülés, ami az iszonyatos kimerültség ellenére, újabb energiákat szabadít fel. Akkor azt éreztem ott, hogy most maradnék. Élvezném ebben az „idegen” térben és időben a jóleső szabadságot. Csak úgy merednék magam elé bambán, csendben örvendezve, hogy az első lépcsőfok teljesítve. Arra gondoltam, most esne igazán jól a sok kedvesen kínált kávé, frissítő, amit menet közben oly sokszor elfogadunk, majd felhajtunk, egy kicsit sem megállva, ki nem zökkentve, csakis a napi penzum teljesítésére koncentrálva. De a következő percben már ültem is be az autóba, a forgatás véget ért, mentünk, mindenki a dolgára, én is. Nem lesz majd ilyen stresszes és feszített, csak nekem ez a kezdet. Viszont már nem félek. Szépen lépésről lépésre szelídítjük egymást, a feladat és én. Már belelátok, tudom mi vár rám a jövő héten. Kezdem érteni, mire kell majd figyelni, mi az, amitől majd ez egyre jobb lehet. Néztem a naplementét, futott a táj, úton voltam haza, és mosolyogtam magamban. Jó helyre kerültem, szeretem ezt.
